?

Log in

No account? Create an account

Céadsearc

On being Hungarian

Céadsearc

Boy and tiger

On being Hungarian

Previous Entry Share Next Entry
Boy and tiger
"Mit jelent magyarnak lenni?" kérdeztem sokszor azokat a barátaimat, akik mindig is azok voltak. Vállat vontak, és azt mondták: "Döntsd el magadnak!"

Volt egy év, amikor kétszer szavaztam az EU bővítésről: egyszer mint az Ír Köztársaság állampolgára, egyszer mint a Magyar Köztársaságé. Szóval veégül is beszavaztam magam az EU-ba két irányból is. Furcsa volt, mert megint elgondolkoztam azon, hogy vajon én elég magyar vagyok-e ahhoz, hogy meghatódhassak, amikor Oláh Ibolya énekli a Magyarország dalt--vagy a Hazámat.

Írországban születtem, az első szavam írül volt. Két évesen tanultam meg angolul, de mindig büszke voltam arra, hogy ír vagyok. Először 11 éves koromban kerültem Magyarországra. Akkor tanultam meg magyarul és akkor hallottam először a vér szerinti családomról. Mert engem örökbefogadtak. Az anyukám a mamám testvére volt. Az édesapámat Szentmihályi Lukácsnak hívták születésekor. Ma nem úgy hívják, de az ő édesapja sem volt Szentmihályi.

Szóval, végül is félig magyar vagyok. Vagy... nem is tudom. Talán mindenki tudja, hogy ki volt az a Szerb Antal. Az ő magyar irodalomtörténete még mindig tán a legtöbbet forgatott és legtöbbet idézett mű. De Szerb Antal nem volt elég magyar ahhoz, hogy túlélje a második nagy háborúját a huszadik századnak. A nagypapám Szerb Antal tanítványa volt: magyar-történelem szakos tanár volt, aki sosem taníthatott. Auschwitz és Bergen Belsen után ő úgy döntött, hogy neki sem kell egy ország, akinek ő nem volt elég magyar, és elment Palesztinába. De oda túl magyar volt, és 1950-ben hazajött. 1954-ben már megint nem volt elég magyar, és akkor volt megint Szegeden, csak most nem az egyetemen, hanem a Csillagban. 1956-ban újra elment, ezúttal Amerikába. Az én apám akkor 9 éves volt. Ő már Kaliforniában nőtt föl, onnan járta a világot, zenészként, és került Írországba többször is.

Nagyapám, aki elég makacs egy ember, 1986-ban újra hazatelepült Magyarországra. 1987-ben kiutasították. Most, 2005-ben, 90 évesen harmadszor is hazajött. Most már szeretné, ha hagynák is. Mert ő még mindig magyar, és ha ő nem is kellett ennek az országnak, neki az mindig kellett.

Az apám... ő nem volt magyar cserkész és nem járt nagyon magyar közösségekbe, csak talán az egyetemi professzorok közé. Csak hat évet élt Magyarországon, de teljesen akcentus nélkül beszéli a pesti magyart. Most már nem a Szentmihályi nevet használja, hanem a Cohent--vissza a gyökerekhez.

Én éltem itt kiskamaszként, én élek itt fiatal felnőttként. Én választottam. Itt nevelem a gyermekeimet, itt tanulok, itt élem a mindennapokat. Ismerem a dalokat, a meséket, a mondákat. Olvasom László Gyulát, a hivatalos őstörténetet, de még a Kaldesh Asszony elméleteket is. Érzem, mit értett Ady, amikor írta, "Föl-föl dobott kő, földedre hullva, kicsi országom, újra meg újra hazajön a fiad..." Azt is érzem, hogy "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály". Tudom, milyen ízű a Túrü Rudi, a téliszalámi, az igazi szegedi paprika és a makói hagyma. Érzem a csányi dinnye és a szabolcsi jonatán ízét a számban. Tudom, hogy ki volt Szent István, IV. Béla és Hunyadi János. Számoltam már álványzatot a Parlamenten és álltam sorba a Műjégnél. Rettenetesen örültem amikor a pólósok megnyerték az Olimpiát, és még Armstrongnál is jobban drukkoltam Bodroginak. De elég magyar vagyok én?


"What does it mean to be Hungarian?" I asked my Hungarian born friends. "Decide for yourself," was the answer.

There was a year when I voted on two different referendums on the EU expansion. Once as a citizen of the Republic of Ireland, once as a citizen of the Republic of Hungary. So basically I voted myself into the EU. It was strange, because it made me think whether I was Hungarian enough to shed tears when I hear Oláh Ibolya, a Romany girl sing Magyarország (click to listen) or Hazám.

I was born in Ireland. My first words were in Irish. I learnt English when I was two, but i was always very proud to be Irish. I first moved to Hungary when I was about 11. I learnt Hungarian then and that was the first time when i faced my Hungarian heritage on my biological father's side. My Grandfather was a teacher of Hungarian Literature and History, also doing some journalism in his younger years, but alas, he could never teach. You see, he wasn't Hungarian enough. Wasn't pure enough. So after Auschwitz and Bergenbelsen he decided he didn't want any more of a country that hadn't wanted him, so he moved to Palestine. But he was too Hungarian to stay there and returned to Hungary in 1950. In 1954 he was deemed not Hungarian enough again and was imprisoned. He left Hungary in 1956 for the United States. He returned 30 years later, only to be kicked out one more time. Now he is returning for the third and final time. Because he is home here.

If you don't speak Hungarian, the next hungarian paragraph's contents wouldn't make sense even if translated. So I won't translate it.


Magyarország
Szöveg: Geszti Péter


Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...


Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...


Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...


Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...


Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!

Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!


There is a country
Where I went to in my dreams
Hungary
Where I saw in your face
my own face
Of hugs there are plenty
in true causes there is loyalty
I guard this face
Hungary
I believe my dream all through my life

Hungary
You are written in my heart
Hungary
you are entrusted to my soul
Hungary
Now lead me
And what I have to do
help me with it
Be the assurance
hidden in tomorrow
I trust you with only my life

There is a country
Where I went to in my dreams
Hungary
Where I saw in your face
my own face
Come, and once, finally
when a new dawn breaks
wait for me
Come and cuddle with me
Hungary
I have been waiting 1000 years

Come, and once, finally
when a new dawn breaks
wait for me
Come and cuddle with me
Hungary
I have been waitin 1000 years

Hungary
When I am treading on foreign soil
Hungary,
even the ground turns with me,
leading me back to you
With me the ancestors ask you
to let me live on in you
as they live in me
Hungary
May the blessings of millions be on you

Crossposted to morzsa, poeticceadsearc, magyar (with slight modifications)
Powered by LiveJournal.com